Könnyes a szemem, nehezen lélegzem, tudtam, hogy el fogsz menni, valahogy éreztem.
Amikor sírok, összekuporodom a szobámban. De utána újra, és újra talpra állok.
Szeretek esőben sétálni, mert olyankor senki nem tudja, hogy sírok.
Tudod az a baj az emberekkel, hogy akkor kezdenek el kapálózni valami után, amikor már végleg elveszítették azt…
Nem zavarom a boldogságod, nem könyörgök, hogy szeress, lesz még idő mikor büszke szíved magától felkeres... csak akkor már hiába kérsz, kezem más kezében lesz réges-rég.